A város peremén
a hajnalt lesem én,
és dúdolgatom most
az Első villamost.
Közben a vén Dunán
– vagy közhelyes dumám? –
a nyolc híd szendereg,
mint kék verőerek.
Enyém a Moszkva tér,
sok emlék visszatér,
és ott a Várnegyed,
azt meghagyom neked,
miénk a Népliget,
s a rejtelmes Sziget,
az Országház, Tabán,
s a Rózsadomb, az ám!,
a Feneketlen-tó,
és Törökugrató,
meg Újpest, Wekerle,
a Gellért-hegy kell-e?
Hiányoznának mind,
ha nem látnád nap mint
nap a várost kelni,
most kezd érdekelni?
Száz szónak is vége,
s a tanulság végre:
Mint Buda nélkül Pest,
a lélek, meg a test.