Fejre állt a világ,
Kalimpál a lába,
Fent van, ami lent volt,
Nézem, mindhiába.

Mozdulok, s a fák mind
Hátrafelé futnak,
És ha balra hajolsz,
Jobbra dőlnek, tudtad?

Feldobott kavicsom
Földre ragad végre,
És a kémény füstje
Leszáll, le az égre.

Lassan ereszkedünk
Magas völgyből – hegyre,
Én csak azt nem értem,
Hogyhogy nem esek le?

Tótágast a világ,
Házak, kutyák, parkok,
Ha a szemem elé
Üveggolyót tartok.